Az arcom nem fénylett a szemed tükrében,
Oly szomorúnak láttalak.
Tegnap talán jól esett volna
És a múlthéten is vártalak.
De vasárnap délelőtt is egyedül keltem fel.
Oly kicsi voltam és hittem, valami égig emel.
De semmi sem volt, mi igazán érdekel
És csupa várakozás közt, a délután nem jön el.
Valami kellett, valami hiányzott
Valamit szerettem, valami úgy bántott.
És egyszer csak az ablakból nyílt meg előttem a világ…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése