És ma én is láttam a naplementét!
De a következőre csak holnap lesz ismét lehetőség.
Nálunk így megy ez. Nem úgy, mint a Kis Herceg bolygóján…Volt olyan nap, amikor Ő, negyvenháromszor látta lemenni a napot.
És miközben kicsit fújt a szél, én ott ültem a domb tetején, a fapadok egyikén. Meredten néztem a szemem láttára lekúszó napot és arra gondoltam, hogy szeretnék szél lenni. Szeretnék szél lenni, néha tornádó, néha pedig csak falevél-susogtató. Szeretnék a kék ég alatt élni, és szoknyákat komiszul fellebbenteni, újságpapírokat kergetni az úton, felhőket hajtani. Szeretnék szabad lenni, bárhol ott lenni, de egyszerre sehol sem.
És szeretnék még több naplementét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése