Megszűnt a csend és a némaság.
Örült táncba kezdett ez a világ.
Nem tudni merre, vagy hová tart éppen,
De ahogy egykor, oly hasonló képen.
Csak lángol a tűz a sötét éjszakában,
Nyugalmat találok még a karjaidban.
Ez is egy éjjel az ölelésed várom,
Nem ért még véget, vagy ez egy álom?
Táncot jár minden. A Hold, a csillagok.
Neked adom, a lényem, azt, aki vagyok,
De egyszerre jár minden, a jó, a rossz, az árnyék,
Sosem hittem benne, hogy én erre várnék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése