(Arany János Családi kör című verese után szabadon)
Este van, este van. Este a faluban.
Feketén bólingat a szomszéd bácsi nyomban.
Zúg egy autóbusz, nekimegy a fának.
Nagyot koppan akkor, s az utasok kiszállnak.
Mintha lába kelne valamennyi dögnek,
Lomha, öreg banyák szanaszét döcögnek.
Csapong a boszorka az ereszt sodorván,
Rikoltoz macskája, öreg, régi botján.
Udvaron fehérlik inge egy legénynek,
A gazdasszony éppen az imént kergeté meg.
Csendesen lopódzik, igen jámbor fajta,
Pedig az asszony nagyokat csap rajta.
Ballag egy leány is, sepregetni restell.
Óvatosan lépked hosszan elnyúlt testtel
Megáll, s körülnéz, seprűre ül hírtelen,
Majd egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó, belül a sötétség,
Valami rejtély ez semmi kétség.
Az ajtó előtt hasal egy friss hulla,
Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.
Bent a rablóbanda most szövi a tervet
Minden banditának enged szólni egyet.
Aztán elmerül a sötét alvilágban
S eltűnnek a homály árnyékában.
A hátsó udvaron egy legény tüzet rak,
Az ö álma a legszebb, mint a hajnalcsillag.
Vasat tüzesít, hogy lovát patkolja,
Csak a vasalás a híja, hogy útra indulna.
Kedveséhez ballag vidám nóta közben,
Hogy még ma éjszaka a karjaiba legyen.
A gallyakból időnként tűzre tesz egy párat,
Az világítja meg a legényt, s a lovat.
A gazda ifjabb fia kismajmokat hajszol,
Akik az állatkertből szabadultak múltkor.
Kiált a nagyobbik, nem ügyelve másra,
Ebből idomár lesz, akárki meglássa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése