Néha éjfél után, már alszik a város
El kéne aludni, de nem vagyok álmos
Sötét utcákon valami észrevétlen suhan
Kilépek az ajtón, elindulok gondolatban
Az üres járdán léptek hangjában járnék
Hol köd-táncot jár, a fény és az árnyék
Kirajzolódik közben a Sziget íve
Egyszerre jutok el oda és messzire
A titkos félhomály szinte magába zár
Nem elég a holnap, nem lesz mi vár
Csak hazaérve azok a különös álmok
Amit mégis türelmetlen várok
Felszáll a köd és felébred a város
Le kéne feküdni, miért vagyok álmos
Látni az utcákon, ahogy léptek hada koppan
Belépek az ajtón, megérkeztem, otthon van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése