A hajnali pára, a füvön a vízcseppek.
Néhol neszt hallani, de sehol sincsenek
Az álmok, amik rabul ejtettek az éjjel.
A szitakötők versenyt repülnek a széllel,
Majd kimerülten a tóparton lévő levélre szállnak,
Talán egymásra, talán másra, csak várnak.
Míg a napfelkelte bátortalan fénye,
Szökken a felhők mögül, mintha zenélne,
Valami jól ismert, de szokatlan újat.
Felébrednek, és tovább indulnak
A percek, csendben órává válnak.
Selyemszárnyak újra felszállnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése