Egy szenvedéllyel és élettel teli tekintett mosolygott rám némán
Közben hallgattam, ahogy az esőcseppek értek földet tompán
Követni akartam egy pillangó szeszélyes röptét
Mint tovatűnő éjben a felkelő nap fényét
Melyben túl rövid, türelmetlen percek keringőztek
De az ismert ritmus dallamai elfelejtődtek
És láttam még a rohanásban, az arcára kiült a bánat
Benne hagytam veszni egy jó barátot, egy vágyat
Mert nem szántam időt arra, hogy elmondjam
Vagy csak annyit kérdezzek Tőle igazán, hogy van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése