A tenger vihara, mint gyermekben félelem
Én nyugodtan néztem, hisz fogtad két kezem
Mint szellőtáncost a habok kénye repít
Gyönyörködve nézem a part halkuló fényeit
Néztem a vörösen süllyedő borzongó titkú napba
És hallottam a messzeségbe nyúló, halványodó ibolya fényt
Mindez tündökölve dőlt a fény fodros partra
A napnak egyetlen nyertes hőseként
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése