Hajnalba ér az este, remegve játszol
Néma mosolyod kiragad a mából
Nézem, miként fénylik Benned, csak nézem
Ez most nekem szól, tudom. Köszönöm. Érzem.
Elveszett bennünk a félelem mi gátol
Az érzéstől, az ismeretlen vágytól
Elakadt bennem érted a pillanat,
Ahogy most fogod kezem, holnap is szorítsad!
Ez valami érthetetlen láncolat
Mosolyba gyűrve nézem arcodat.
Annyira távol vagy néha, ezt annyira félem
Egyszerre enyém, mégis elérhetetlen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése