Nem, ez a történet véletlen sem így volt.
Csupán a város zajától az emberek nyüzsgésétől és önmagától menekülve sétált az erdőben a Rosszkedv. Míg nem szembe találkozott a Jókevvel, akinek nem csak tekintete, de egész lénye sugárzott a megfoghatatlan pozitív energiától. A köszöntésre Rosszkedv gorombán visszaszólt:
- Mi a jó Neked mindenben? Mitől örülsz Te folyton? És miért nem lehetek legalább itt egyedül önmagam? Eddig nem elég, hogy hideg volt, most meg ráadásul még a nap olyan melegen süt, hogy az már borzasztó. A virágok meg csak ontják a maguk bódító illatát. Szinte beleszédülök. Minden fáj, minden rossz. -mondta keserűen.
Jókedv rá mosolygott. Egyáltalán nem bántotta a rossz és sértő hang.
-Figyelj csak Rosszkedv. -húzódott közelebb –itt sem vagy egyedül és hallgasd a madarakat, az élet zenéjét. Egész nap csak repkednek. Etetik a kicsinyeiket, szállni tanítják Őket. A fák otthont adnak Nekik és tisztítják a levegőt. Szívd be jó mélyen, ne mondj semmit, csak érzed és merj hinni abban, hogy a rossz, nem azért rossz, hogy még rosszabb legyen nekünk, hanem, hogy meglássuk benne a jót. A virág igaz bódító és élénk színű, meglehet tele van bogárral is, de ha a méhecske nem érzi meg messziről, vagy nem látja meg rikító fényét, sosem talál rá és virágpora az enyészeté lesz és úgy hal majd meg, hogy senkinek nem kellett. És a nap- nézett fel az égre- igaz, hogy melegen süt, de ha nem tenné, akkor meg fáznál. Igaz, fel lehet öltözni, de mégiscsak jobb, ha sugarával simogat és érezheted törődését. Képzeld el, hogy többet nem kel fel. Örök sötétség borulna ránk, és milyen boldogtalan lenne ez a világ. A Rosszkedv, elgondolkodott. Miért is van neki mindig rossz kedve. Sose kérdezte még magától és most sem tudta rá a választ, de egy pillanatra behunyta szemét és észrevette, hogy érezheti a napot, a virágot, hallgatja az erdő zenéjét. Egyszeriben rájött, hogy hiszen Ő ebben a pillanatban a számára hosszú ideje észrevétlen érzéssel találkozott, hogy boldog. Maga mellé nézett, de Jókedvet már sehol nem látta. Viszont érezte, magában…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése