Én már 3 évesen a nyugdíjas éveimet terveztem. Sokan kinevettek már akkor is ezért (is) De így ennek köszönhetően mostanra azt hiszem határozott elképzelésem alakult ki erről a majdani időszakról.(legalább erről) És hogyan is képzelem, hogy mi lesz velem tudathasadásom késői színterén?
Addigra minden bizonnyal elégedett is leszek megannyi dologgal és de szép is lesz mindez J
Ti férfiak összejöttök, ahogy mi is a klubban, délután még magányosan a közeli kiskocsmában málnás fröccsöket iszogatva (nagy sóhajok), vártok (akkor is) arra a teremtésre (ránk) aki kora délután elért delírium közeli állapotában hazahúzunk a likacsos, sárga atléta pólónál fogva, párnák közé fektetünk, és este segítenénk bevenni a gyógyszereket. Majd elvonulunk a konyhába vacsorát főzni tűsarkúban, (vagy szoba mamuszban, ez már csak részletkérdés) és falatnyi tangácskában, (mert persze akkor is remekül állna mindez a pettyes otthonka alatt) És este lefekvés után, de még az asztmaspray előtt édesen a füledbe susognám, hogy "Vendel bácsi, szerelmünk gyönyörű, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon"
Sokat kérek én? Álomvilágom az elégedettségről alkotott képem is?
Ja kérem, igények azok vannak, voltak, lesznek, és nem adhatjuk alább semmilyen körülmények közt! Nem szabad engednünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése