Dereng? Ja igen, rémlik.
Azért megismersz, még ha Tőled kérdezik?
Sétáltunk mi együtt? Vagy nem is volt mi, soha?
Csak bolyongtunk úgy hogy nem tartottunk sehova.
Talán én láttalak már. Talán…
Hisz velem merültél el a homályba.
De az nem én voltam és biztos nem Te voltál…
Csak egy álomnak ábrázolt oltár.
Mégis úgy vakított. Engem elvakított.
Elvarázsolt egy pillanatra a szivárvány színeiben játszó áradtat.
Csupán merengtem. Már emlékszem.
Szétszakított mindez és elengedtem.
Pedig ahogy Ő, annyira én is féltem.
Mégis csodáltam, hiába volt csupán egy pillanat
Egy átúszhatatlan boldogságfolyó.
Így a túlparttól néztük végig, miként a papírcsónakokat elnyeli a hab.
És mintha mi sem történt volna.
Ismét táncra hívta a víztükrét a fény.
Vajon érdemes még?
Jól tettük így.
De vajon jól tettük e?
Mi hajtott minket?
Miért nézzük a vizet?
És mi az, mi leledzik legbelül?
Talán már sosem ki nem derül…
És lesz majd megannyi megfáradt éjszakánk
Mikor felébredünk és eszmélnénk, mikor késő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése