Álmatlan, üres gondolatok közt az indigókék éjben repkedő hópihék hangulata van. Olyan ez, mint egy szuszogás. Már elvesztünk a hónapok tükrében. Vagy ez a tükör nem tökéletes és csak a megtévesztés álcája mindez? A kép is fagyott és csak a holdsugarak egy része verődik vissza. Ami áthatol, az simogató. Hiába tudod, hogy hideg, mégis kellemes árad belőle. Jó érzés a meleg szobából az orrommal érinteni az ablakot. A lehelet érdekes rajzokat fest az üvegre. Egyre növekvőt, mi körülvesz. Kezemmel elengedem az eddig ölemben szorított forró bögrét, majd letörlöm a véletlen csúfolódó figurát. Ujjaimon érzem, rátapadt és hűvössége foltot hagyva lecsorog. Ablakomat mikor kéne kinyitnom ahhoz, hogy felismerjem a tavasz illatát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése