Az a pár kedves szó, csupán fél mosoly
Régóta benned van, pusztán kóborol
Tied ma nekem, enyém Neked szól
A háttérben zene, kicsit elvarázsol
Most nem kereshetnek, mindenki vár
Lehetne kettőnkké, úgy miénk az este
Ha a szívünk nem valaki mást keresne
És ha majd hajnalban a fénnyel játszik a szél
Zavartan bemosolyog ablakunkon a dér
És a kéjcseppek remegnek izzó bőrünkön
Ezért az éjszakáért kellett maradnunk a Földön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése