Túl az érzés túlsó oldalán,
Hogy mit látott bennem,
Talán Neki is talány.
Mégis csak űzött,
Mint zsákmányát a vad
- úgyis megállsz egyszer-
Ezt Te magad mondtad.
Így hát szállj velem
A földön léptek nyoma ne halljék.
Úgy, mint akkor,
Mintha most sem önmagam volnék.
Túl vagyok már,
Túl az érzések kapuján.
Mindent feláldoztam Érted
Szerelmünk oltárán.
Űzött vadként csak jártam, nem repültem,
Míg végül a karjaid felé kergettem életem.
Most hát szállj velem,
A földön léptek nyoma ne halljék,
Úgy, mint akkor,
Mintha most sem önmagam volnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése