Dermedt, hosszú estéken, semmi sem rezzen
Csak jégcsap testem bújik hozzád a sötétben
Ez nem is létezik és érthetetlen mesélnek a csillagok
Hogy Te meg én a mi vagyunk, és együtt boldogok
És mégis álmodunk, ahogy velünk a mindenség
Nem számít, hogy szeretni lenni nagy őrültség
Élet, Érted, éled, kéred, vágy. Tűzben a jég.
Ismeretlen vágyaktól, de fűtve és igazán ég
Te vagy a tűz mi az ajkamat szótlan harapdálja
Én vagyok a jég mely forró tested szomját oltja
És vízcseppként elolvadok, meghalok karjaidban
De míg égetsz engem, újjászületünk a világunkban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése