Volt egyszer egy kék ég
Sárga búzamezők fölött égett
Mi gyerekek csak szaladtunk a réten
Nevettünk és nem kérdeztük miért
Vagy hogy miért nem
Egyszerűen jó volt
Volt egyszer egy álmom
Azt álmodtam éppen, hogy egy mezei virág vagyok
Tavi rózsa hűs vizében egy árnyék mi a szélben imbolyog
És így teltek lassan hosszú hónapok
Nélküled
Mire felébredtem
Láncra vertek, jármot húztam földet túrtam, sírom ástam
Csak tettem amit kell
De az álmok visszatérnek
Minden nappal minden éjjel
És a múltam nem feledhetem el
Így összefogom egy csokorba szívemet
Mellé tettem a zöld fűnek egy két esős éjszakát
És bódító illatú álmaimmal nyújtom át neked
Fogadd, kérlek a lázadók csakazértis viharos évszakát
Hogy felszállhassunk még egyszer
A felhők felett érinteni a rózsaszín mámor zászlaját
Csak gyere felém és nézz rám, ha félek
Hisz, ha elveszítenélek, elvesznének a csillagok
A tüzek és a nappalok, csak mert elveszítenélek
És bár nélküled sem vagyok, sem más sem máshol
De ha csókot int a távol, mégis itthon maradok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése