Oly sötét, és félelmet kelt, mint egy fegyver
Tekintetében táncra hív a végtelen tenger
Léptei láthatatlan, mégis hallani a lépcsőn
Amikor érkezem sosem tudni hogy későn
A távolból sem szűnik, hangja ordibál
Már azt sem tudod mi az, miért indultál
A keze sosem vénül és az arca sem ráncos
A részek eltűnnek minden csak homályos
És akkor mindegy lesz, mit igazán érzel
Szíved csak erősebben szorítja kezével
És nincs őszintén vagy szeret vagy vigyáz
Csak rejtekében megbúvó, de mindig vadász
Ki a végén úgyis megöl, mindegy mit teszel
Azzal erősödik hogy még benne is hiszel
Arcára fagyott mosollyal rezzenéstelen áll
Az ajándékot Te adod, mi önmagad voltál
És rajtad áll, még meddig szedi áldozatát
Hiszen a lelkedért is kapja maga jutalmát
Minden nap ezzel a vággyal él és létezik
De mint tudjuk az ördög soha nem alszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése