Itt vagyok újra. Megérkeztem, végre igazán szabadon
És magam sem tudom, hogy igazán mennyire nagyon
De futás közben mintha a tüdőm belülről is égetne
A lábaim ismeretlen ólomként húznak le a mélybe
Az oly könnyű távolság meredek hegyfallá duzzadt
Míg pulzusom a fülemben érezem, lángra gyulladt
Mintha nem is az enyém lenne megannyi léptem
És fulladón,a bámészok lassuló mozgását nézem
Én mégis szárnyalok, ezt már magam sem értem
Pár perc és elérem az autók nélküli köröm felét
Melyben lépésenként benne van a végtelen öröklét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése