Nekem így indult a napom:
Egy mosollyal.
Igen, én magamon is tudok mosolyogni. Ez is olyan pajkos kis odacsapó mosoly, amely kiszökik akaratlan is a nap bármely percében. Igazán nem is tudom, hogy lehet mosoly nélkül élni? Hogy nézne ki, ha ránctalan maradnék? És nagypapa szerint, aki nem mosolyog, annak sosem fog beleszeretni senki a mosolyába.
Egy mosolytól azt hiszik sokan, hogy minden rendben van. Rendben. De vajon mi is a rendben egyáltalán?
Hogy nyugodt vagy, mert minden körülötted sima? Hogy van valaki melletted, aki meghallgat? Hogy nincs anyagi gondod? Hogy egészséges vagy? Vagy mindez együtt?
De ezek mellett is lehetsz gondtalanul mosolygós!
Még ha csak pár percre is. Mert ugye elfeledni a hétköznapi dolgokat nem lehet, de véleményem szerint megfeledkezni róla néha igenis kötelező! (én legalábbis kötelezővé tenném, mert annyi haszna minimum van, mint a matekházinak, amit egymásról másoltunk a pad alatt) Egyszerűen kell a könnyed, felhőtlen, örömteli pillanat.
Kérdés, hogy Te akarod-e?
Mi lenne, ha eldöntenéd, hogy igen: Akarom! :)
Magad miatt, jövőd miatt, a saját örömödért. És nem másért, csak hogy ki tudd mondani: Jól vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése