Talán én is olyan vagyok,
Aki őszintén hitte, hogy szavával világot vált
De annyira nézte, hogy maga sem tudta mi az mit lát
És már a ház is melyet otthonnak hívok, idegenként vádol
Van úgy, hogy az ember kifordul magából
Talán csak én vagyok az
Ki őszintén hitte nagy kincs minden kiejtett szó
De nem tudtam átérezni minden jó, az igazán mitől is jó
Bennük, az erejükben ugyanúgy hinni már talán nem is tudok
Egy erős nőt látsz belőlem, ki most legbelül zokog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése