az első szabály:ne nézz hátra!

és amikor már semennyire és sehogyan és amúgy is eltűnni látszik
nem lehet eldönteni, hogy esik, vagy holnap a kiszáradás fenyeget
és csupán a miért maradhatna, de azt meg úgysem érteném
már akartam volna kérni, hogy lehessen, hogy legyen, pont akkor

már elkezdenék igazán hinni benned. érzem talán most sikerülne
és beleborzongok mikor hallom messziről, hogy itt van a közel
mennydörög, benne van nyári zápor, a friss illat, meg az érzés
és tudom ugyanazt látható a Te ablakod üvegén keresztül is

egyik percben kívánlak és tudom így vagy ezzel te is akkor is így
a másikban egyszerre menekülnék önmagam elől és előled, beléd
de fáj, hogy mindig csak Veled vagyok, hogy hamarabb jön el a holnap
és észrevétlen hagylak kisétálni majd az életemből...