Egy kisfiú sétált hazafelé. Nem olyan nagyvárosi fiú, hanem itt az utat fák szegélyezték. Kellemes a délutáni a napsütés. Az egyik fa tövében valami érdekesre lett figyelmes, talált egy bábot. Eleinte nem nagyon tudta mi is lehet az és vajon benne, csak fantáziával kezdte találgatni. Óvatosan kézbe fogta, és boldog kíváncsisággal folytatta haza az útját. Később édesanyjától megtudta pillangó lesz belőle. Ő pedig egyre izgatottabb lett és minden pillanatban azon volt, hogy megfigyelje miként változik a gumó valami egésszel mássá. Semmi esetre sem akart lemaradni az eseményről, de ez nem egy pillanat töredéke volt. Türelem és kitartás folyamatosan kellett mindehhez. Napok teltek el, mígnem megjelent egy kis rés a bábon. A kisfiú órákon át, szinte mozdulatlan nézte, ahogy a pillangó azon a kis lyukon próbálja magát átpréselni és küszködik azért, hogy végre kiszabaduljon. Ez egy ideig ment is neki, de néhány óra után azonban teljesen kifulladt és úgy tűnt végleg a bábjában reked... A fiú megsajnálta, és óvatosan egy kis ollóval felvágta a báb egy részét, hogy segítsen a pillangónak, aki könnyedén ki is szabadult a bábjából . Duzzadt teste volt és kis fonnyadt szárnyai. Eleinte némi csalódottság is látszott az őt csodálattal váró szemében, ám a kisfiú mégis szűnni nem akaró érdeklődéssel várta, hogy a védtelennek tűnő élőlény kitárja a szárnyait és színeit büszkén közszemlére téve belefogjon rövid kis életébe. Sokáig várt, de hiába... A szerencsétlen pillangó csak esetlenül bukdácsolt. A kisfiú pedig nem értette, hogy mi lehet a baj, miért nem repül? Holott a pillangó életéhez ez is hozzá tartozott. Szüksége van időre, kitartásra és küzdelemre, hogy a szárnyai megteljenek élettel. Ha repülni akar, akkor azért küzdenie kell!
...ha repülni akarsz, akkor azért küzdeni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése