Nincsenek igazi "hepiendek"? Hát vagy csak nem ismerni fel? Ó, de mennyi olyan alkalom volt már hogy vissza akartatok rántani a Földre,a helyett hogy megtanulnátok Ti is... Minden csak látszat és a boldogság mögött ott állnak sorban az apró lemondások, gondok, kudarcok, titkok és hazugságok. Így kerek az egész. Vagyis, csak így kellene annak lennie? De én máshogy is gurulok!
És mert minden olyan másnak tűnik... nem az endre, (amúgy sem tudom ki lenne az az endre) hanem csak a hepire gondolok, a jelenre. Hiszen ezt akarom és ezt kell megélni, ami most van, az apró pillanatokat!
Egy fehér sportcipő, harisnya, farmer szoknya, átmeneti kabát otthon maradt felelőtlenül, nem gondoltam a reggeli hűvösre. Igen, beköszöntött az ősz és most még a szebbik fajtát éljük át, délutánonként napsütéssel. Ezt szeretem. Frissen mosott haj, semmi smink,sem ékszer, csupán jó nagy mosoly. Sosem volt trendi, sosem volt feltűnő. Nem volt a fiúk és a férfiak kedvence sem. Most sem az. Nemis sajnálta sosem. Nem ez számít. Akiket szeret, azok számítanak neki. Más nem. Amennyire hiszik, hogy nyitott, annyira zárkózott is. Van, aki irigyli és van, aki ezért nem eviláginak nézi. Határozottnak látszik és magabiztosnak. Fejét felemelve tartja, kihúzott háttal áll. Nem látszik rajta, de nem is kell a többi. Éppen kifelé néz a villamos ablakán. Pár percre elhagyhatja az iroda 4 falát. Gondolatai is máshol járnak. Hihetetlen gyorsasággal képes fejében a helyszíneket és hangulatokat váltani. Az első villamos megállónál szerelmes, a másodiknál csak egy kislány, a harmadiknál határozott, a negyediknél szorongás fogja el, az ötödiknél dühös, a hatodiknál pedig le kell szállnia majd. Kezében egy nagy szatyrot szorongat, abba kapaszkodik. Kis mosoly szája szegletében. Eszébe jut, hogy miként nézhet ki mások szemével. Jól érzi magát így. Fantáziája határtalan, bármit képes elképzelni és belemenekülni. Ismét mosolyra húzza a száját, vagy ez még ugyanaz és szüntelen mindig tart? Ez is azzal jár, amit a ma reggeli ébredő aranyfestékes napsugarak és egy munkába tartó út adott. Jó rágondolni. Jó RÁ gondolni! Viszi a képet és az érzést tovább és vissza a munkahelyére, hogy napközben is vele legyen. Hatodik villamos megálló. Nem hősünk, de leszáll és boldog.
És mert minden olyan másnak tűnik... nem az endre, (amúgy sem tudom ki lenne az az endre) hanem csak a hepire gondolok, a jelenre. Hiszen ezt akarom és ezt kell megélni, ami most van, az apró pillanatokat!
Egy fehér sportcipő, harisnya, farmer szoknya, átmeneti kabát otthon maradt felelőtlenül, nem gondoltam a reggeli hűvösre. Igen, beköszöntött az ősz és most még a szebbik fajtát éljük át, délutánonként napsütéssel. Ezt szeretem. Frissen mosott haj, semmi smink,sem ékszer, csupán jó nagy mosoly. Sosem volt trendi, sosem volt feltűnő. Nem volt a fiúk és a férfiak kedvence sem. Most sem az. Nemis sajnálta sosem. Nem ez számít. Akiket szeret, azok számítanak neki. Más nem. Amennyire hiszik, hogy nyitott, annyira zárkózott is. Van, aki irigyli és van, aki ezért nem eviláginak nézi. Határozottnak látszik és magabiztosnak. Fejét felemelve tartja, kihúzott háttal áll. Nem látszik rajta, de nem is kell a többi. Éppen kifelé néz a villamos ablakán. Pár percre elhagyhatja az iroda 4 falát. Gondolatai is máshol járnak. Hihetetlen gyorsasággal képes fejében a helyszíneket és hangulatokat váltani. Az első villamos megállónál szerelmes, a másodiknál csak egy kislány, a harmadiknál határozott, a negyediknél szorongás fogja el, az ötödiknél dühös, a hatodiknál pedig le kell szállnia majd. Kezében egy nagy szatyrot szorongat, abba kapaszkodik. Kis mosoly szája szegletében. Eszébe jut, hogy miként nézhet ki mások szemével. Jól érzi magát így. Fantáziája határtalan, bármit képes elképzelni és belemenekülni. Ismét mosolyra húzza a száját, vagy ez még ugyanaz és szüntelen mindig tart? Ez is azzal jár, amit a ma reggeli ébredő aranyfestékes napsugarak és egy munkába tartó út adott. Jó rágondolni. Jó RÁ gondolni! Viszi a képet és az érzést tovább és vissza a munkahelyére, hogy napközben is vele legyen. Hatodik villamos megálló. Nem hősünk, de leszáll és boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése