volt egyszer egy kék ég
sárga búzamezők fölött égett
mi gyerekek csak szaladtunk a réten
nevettünk és nem kérdeztük miért
egyszerűen jó volt
és csak szaladtunk kéz a kézben...
tovább...
volt egyszer egy álmom
melyben éppen egy mezei virág vagyok
tavi rózsa hűs vizében egy árnyék mi a szélben imbolyog
és így teltek lassan a hosszú hónapok
Nélküled...
mire felébredtem
csak tettem amit kell
minden nappal minden éjjel
csak a múltam nem feledhetem el
így össze szorítva szívemet
csokorba kötöttem virágként Neked!
mellé tettem a zöld fűnek egy két esős éjszakát
fogadd, kérlek a lázadók csakazértis viharos évszakát
hogy felszállhassunk még egyszer
a felhők felett érinteni a rózsaszín mámor zászlaját
csak gyere felém és nézz rám, ha félek
hisz, ha elveszítenélek, elvesznének a csillagok
a tüzek és a nappalok, csak mert elveszítenélek
és bár nélküled sem vagyok, sem más sem máshol
de ha csókot int a távol, mégis itthon maradok
Veled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése