Dessine-moi un mouton...

Valahol bennem mindig ott lobogtál

Észrevétlen lelkemnek meleget adtál

Ahogy most csak a puszta testeket látom

Formák közt van az elveszett világom

És szép is lehetne igazán mindez

De túl sokat akar, amit kérdez…

Az idegen, az ismert, az ismerős

Aki akarja, meri, félti és ijedős

Kinek nincs köze se szíve se mása

Ugyanaz a nap, csak körbe ér, hátha…

A Tejutak gomolygó vak csillagködében

Benned akarom álmodni tovább, de ébren

Érezni, ahogy elillan Tested forró fénycsóvája

Elfogadni mennyire más mindenkinek a világa