rájöttem, hogy rengeteg dolgot élhet át sokadszorra, és mégis először az ember. ez persze nagyon paradoxonul hangzik, de így van. és bár sokadszorra találkozhatunk az érzéssel, (ha hagyjuk magunkat hogy találkozzunk vele) és nyilván ahogy Te sem, én sem először érzem, de nincs más, mégis szeretlek! és amikor neked mondanám, akkor mégis olyan, mintha először tenném. egyszerűen a fejem búbjától a lábujjam hegyéig biztos vagyok benne, hogy így van, és hogy ezen nem lehet változtatni. (legalábbis abban a percben nem) és összességében már annyira nem is rémít meg, hogy ez ilyen, hanem biztonságot, támaszt és erőt ad, és segít. és egyszerűen csak jó, hogy ezt érzem. valahogy most van egy pont. egy pont, amikortól kezdve az egész más. amikor biztos vagy benne, hogy ez nem a megszokott, hanem valami annál sokkal jobb, és hogy ezt a valamit meg kell őrizned, mert fontos. mert nélküle is lennél, de valamitől mégis kevesebb lennél…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése