je suis mon propre

ismét itt vagyunk 365 nappal később
mint egy évvel korábban ugyanekkor
csodás érezni a tavaszt a levegőben
amikor már itt is van és még nem is
épp ez tölti meg a teret izgalommal

Fura hogy éppen ez a hatalmas levegővétel
és mindenféle kellett épp ahhoz
(majdnem elfogyasztott reggelire)
hogy többé-kevésbé emberré
vagy mivé váljak ahogy,szokták emlegetni...

Magamnak lenni a legnehezebb
és a legkönnyebb dolog a világon.
Magamért vagyok a legszerencsésebb
és a legszerencsétlenebb...

(mert néha ezt is érzem)

Nem kell továbbra sem mindenkinek szeretni.

Én tudom hogy szeretlek Téged és Téged Élet
Azt hiszem én is képtelen lennék
a mindenkire kiterjedő végtelen szeretetre...

ezt meghagyom azoknak, aki nálam több

Felnőni nehéz, azt hiszem.
Sajnos ez nem olyan, hogy
lakásod van és fizetésed
és már felnőtt vagy majdnem.
Ez a felnőttség, ez valami más

Ez helyzet adta kényszer,
amiből megpróbáljuk a legtöbbet kihozni.
Mert ezt várjuk magunktól,
mielőtt még mások is elkezdik elvárni tőlünk.

Igyekszem egy lépéssel előrébb járni!

Úgyhogy tudom én,
Te is és Te is Élet,
hogy azért mégis, icike-picikét,
azért szeretsz Te engem.
Nem muszáj beismerned!

Annyi mindent akartam
és helyette mást kaptam
(a filmeken is így szokott lenni)
és azt kell mondjam, örülök,
hálás vagyok, hogy így alakult...

Lehetett volna sokkal rosszabb is.
És persze, tudom, lesz is, de nem félek.
Féltem, hogy megnyílok és bántanak
és fájni fog és csak addig tartok,
amíg az arcom tart, de ez nem igaz

Addig tartok, amíg akarok tartani,
és igazából olyan vagyok, amilyen.
Rengeteg dologért kellene bocsánatot kérnem,
de egyetlen egy miatt sosem -
azért, aki én vagyok...