8 év egy pillanat így múlik el

üveges tekintet néz, nem figyel

csend van és hiányzik minden zaj

összetört, leesett, semmi se baj

karomba zárva már nem ölel

nedves kis orra nem ébreszt fel

nem érzem bőrömön hogy közel jár

de végre neki semmi se fáj

az éjféli nyávogás hajnalig tart

mikor egy kis figyelmet akart

megrágott bojtok nyálas cipőfűző

reggeli torna zokni pár kereső

hazamész egy kopp az ajtóban vár

doromb és simi elengedhetetlen jár

nem vagy egyedül elhiszed szeret

mást ugyanígy biztos nem lehet!