live

kicsit azt sem tudom hol vagyok, kicsit a rózsaszín felhőmön, de kicsit nem. tépkedem a bőrt a körmöm mellett és néha rám telepszik a kétségbeesés, máskor, ugyanazért boldog vagyok és hangosan nevetek. a kettősség közti állapotomba tudok eljutni oda, pillanatokig mintha végtelenül szabad lennék. pillanatokig és csak érezni itt vagyok és köszönöm hogy itt lehetek és boldog.

a csak fejben, ám leíratlan tételekkel tűzdelt bakancslistámra felkerült egy és egy pontot kihúztam. részben elégedettnek kellene most lennem. egy morzsa jó helyre került. érdekes ez a lista dolog is valamennyi embernek kivétel nélkül van ehhez hasonlója, mégis egyedi. az ember életében van pár dolog, amiről azt gondolja, hogy na igen, ezt meg kell tennem... megteszi őket... aztán elgondolkodik, és arra jut, hogy mennyi mindent kihagytam. mennyire nem mertem szeretni, amikor kellett és mennyire szerettem arra méltatlanokat. hányszor nem mertem érezni, mert azt hittem, érezni fáj; máskor meg felesleges könnyeket hullattam és gyakorlatilag saját magam törtem össze a szívem. az ember annyi hibát követ el. túl korán vagy túl későn mond ki szavakat;(vagy egyáltalán nem) túl hamar tesz meg dolgokat vagy lekés mindent és a dolgok elsüvítenek mellette, mint egy rossz vonat; talán arról szól az egész élet, hogy megvárjuk a megfelelő pillanatot? az éppen-pont-jó időt? amikor nem túl korai, de még sem kései? én nem tudok várni. ezt igazán sosem tudtam. amikor eszembe jutnak a dolgok, egyszerűen azonnal kellenek. nem tudok lesben állni és egy célért küzdeni és minden este azzal feküdni és minden reggel azzal kelni, hogy majd eljön az az idő, az én időm. én erre képtelen vagyok, sajnos. kitartás van, de türelem mégsincs? Akkor hogy is van ez? önzőség? én egyszer élek, ahogy Te meg a szomszéd meg a boltos néni; nekem csak egyetlenegy életem van, limitált széria, gyűjtői kiadás. és ezt az egyet is ajándékba kaptam. és biztos jó sokszor elcseszem a dolgokat, elvileg ezekből majd tanulni fogok (?). és mázlim van, azt is tudom. van akinek esze van, van kinek a szerencséből jut több. szerencsés vagyok.

és most azt mondanám ha bárki kérdezi, hogy élj a pillanatnak. csak a pillanatnak. élj a percnek, amivé azok összeállnak; élj a mosolynak vagy annak, amit akkor érzel, ha a másik megfogja a kezed; élj egy versért, egy gondolatért, egy képért, amely látványa más értelmet ad, egy vázányi hervadó virágért. élj a fényekért a Margit hídon, egy jól ismert utca kőre lépés pillanatáért, élj egy álomért. élj a következő napért amely egy teljesen más nap, mint a mai, független, új, és tiszta.csak élj!