a helyzet az, jelenleg nem férek el magamban... nem tudok olyan jó lenni, amilyen szeretnék, de olyan rossz se, amilyennek lennem kéne", kéne?
együtt lakunk valamennyien. talán az idő és tér hiány teszi. meg a sok más is, de talán ezek leginkább. vagyunk. hiába sok jó ember kis helyen is... jó így együtt. jó így együtt? annak ellenére is, hogy minden nap össze... mérjük..., miért érzem küzdelemnek néha a perceket? mégsem sikerül dűlőre jutni. hogy is van, hogy egy pillanatra sincs megállás? lazíts! de az már nem fér el benne!
ott az a futó, egy egykori mára letűnt futó, aki az emlékeiből és az érzés újra élésének vágyából él és kergeti... önmagát. valahol tesz is és nem is mindezért, pedig képes lenne rá. hit kérdés.
egy eltévedt irkász, akit betemetnek a cetlik, igazán csak amolyan hóbortos betűgyár az egész ténykedés, ám húrok nélkül a dallamok kivesztek életéből és a ritmusok más hangzásban elevenednek meg. új értelmet nyertek a formák. hol nem fér el a sok félmondattól, hol meg egy sort is képtelen papírra vetni. de ha kell, hát domborít alkonyatra egy muszájt. álomvilág.
egy irodában rendezett sorok, itt belép a munkamániás, ó, de hát a forma addig alakítható, amíg nem lesz tökéletes. minimum a 200%. elhiteti a küszöbön belépőkkel azt a magabiztos nagy semmit, hogy legyen kitől kérdezzenek, hogy ő majd mindenre tud választ és megoldást és elhiszik, mert ő mondja és valahol ez így is van, mindent meg lehet(ne) magyarázni, miközben minden kiegyenesedik, csak már túlságosan merevvé... haj megigazít, smink hibátlan.
de te még hallod, miközben a kislány felnevet? önfeledten szaladna mezítláb végig az úton és nem az számít mitől is, de tud, mer boldog lenni. nem foglalkozik azzal mitől intik óva a nagyok, boldoggá teszik az apró örömök, néha csupán egy elméletben létező gondolat, minden kézzelfoghatóságtól mentesen, vagy az hogy foghatja kezed. csak figyelj rá és szeresd!
ki nem képzeli el az érzést, amikor már a gangot betölti a meleg ízek felett kiszínezett illatfelhő? életre kelt a fűszerek varázsa, várnak és van otthon
és a jó barát, a lelki társ, a ki nem mondott, csupán fél szavak, aki mindent megért, elfogad és meghallgat, lázadása önmagában a néma kiáltás, racionális magyarázat mindenre létezik. mégis türelmével marad... észrevétlen...
terep rendezés. harmóniát megtöri a puszta vágy. csak érzed. pedig azt sem tudod mit is. és nem baj, ha nem érted. én sem. van amihez nem kell logika és is hiba lenne, ha... van, amit csak a mának és a pillanatnak kell, ne fogd vissza magad!
.... you will die for nothing
együtt lakunk valamennyien. talán az idő és tér hiány teszi. meg a sok más is, de talán ezek leginkább. vagyunk. hiába sok jó ember kis helyen is... jó így együtt. jó így együtt? annak ellenére is, hogy minden nap össze... mérjük..., miért érzem küzdelemnek néha a perceket? mégsem sikerül dűlőre jutni. hogy is van, hogy egy pillanatra sincs megállás? lazíts! de az már nem fér el benne!
ott az a futó, egy egykori mára letűnt futó, aki az emlékeiből és az érzés újra élésének vágyából él és kergeti... önmagát. valahol tesz is és nem is mindezért, pedig képes lenne rá. hit kérdés.
egy eltévedt irkász, akit betemetnek a cetlik, igazán csak amolyan hóbortos betűgyár az egész ténykedés, ám húrok nélkül a dallamok kivesztek életéből és a ritmusok más hangzásban elevenednek meg. új értelmet nyertek a formák. hol nem fér el a sok félmondattól, hol meg egy sort is képtelen papírra vetni. de ha kell, hát domborít alkonyatra egy muszájt. álomvilág.
egy irodában rendezett sorok, itt belép a munkamániás, ó, de hát a forma addig alakítható, amíg nem lesz tökéletes. minimum a 200%. elhiteti a küszöbön belépőkkel azt a magabiztos nagy semmit, hogy legyen kitől kérdezzenek, hogy ő majd mindenre tud választ és megoldást és elhiszik, mert ő mondja és valahol ez így is van, mindent meg lehet(ne) magyarázni, miközben minden kiegyenesedik, csak már túlságosan merevvé... haj megigazít, smink hibátlan.
de te még hallod, miközben a kislány felnevet? önfeledten szaladna mezítláb végig az úton és nem az számít mitől is, de tud, mer boldog lenni. nem foglalkozik azzal mitől intik óva a nagyok, boldoggá teszik az apró örömök, néha csupán egy elméletben létező gondolat, minden kézzelfoghatóságtól mentesen, vagy az hogy foghatja kezed. csak figyelj rá és szeresd!
ki nem képzeli el az érzést, amikor már a gangot betölti a meleg ízek felett kiszínezett illatfelhő? életre kelt a fűszerek varázsa, várnak és van otthon
és a jó barát, a lelki társ, a ki nem mondott, csupán fél szavak, aki mindent megért, elfogad és meghallgat, lázadása önmagában a néma kiáltás, racionális magyarázat mindenre létezik. mégis türelmével marad... észrevétlen...
terep rendezés. harmóniát megtöri a puszta vágy. csak érzed. pedig azt sem tudod mit is. és nem baj, ha nem érted. én sem. van amihez nem kell logika és is hiba lenne, ha... van, amit csak a mának és a pillanatnak kell, ne fogd vissza magad!
