....alice-é csodaországban. imádom, hogy egy ilyen elbaszott cukormázas világban élek.és nem zavar hogy a dolgok túl nagyok vagy túl kicsik. van, amiből túl sok van, másból meg túl kevés... értelmetlen kuszaságok borzolják a hajam és harsány nevetések repesztik meg páncélom üvegfalát. és én még mindig meg tudom élni azt a varázst, hogy mennyire jó csak kiülni a padra, beszélgetni, ott lenni Veled... rám nézel és én elmosolyodom. és talán reggelig tudnánk beszélgetni. és ahol semmi sem biztos ott is tudom, hogy nem akarnám elcserélni az érzést amikor ott maradsz mellettem reggelig. és az ébredés után is másnap, közben és azután is ott marad számon még az a bizonyos mosoly, a csók, amit még annyira nem ismerek, csak azt tudom szeretném!
