tegnap megkaptam életem egyik legszebb vallomását. és csodálatos az érzés, ami miatta hatalmába kerített. jó ebbe megremegni és egy pillanatra elhinni igenis létezik. rájöttem arra, hogy nem muszáj a dolgokat a nevén nevezni. mármint, ez nem tudom, micsoda. egyszerűen ebben a percben csak a boldogságot érzem, mert ez az, amikor valahogy minden olyan máshogyan lett más és amit elmondanék, de egyszerre nem is és félteném és ez éppen elég...és mindez határozottan jó!
még nem is tudom hogy ezt hihetem e
hogy létezel és karod engem ölelne
vajon igaz e a szó, ami engem kér
van olyan perc amit nem felejtenél?
csak remeg a szívem így tudok szállni
két lábbal a földön, de repülve járni
várni a holnapot és elég a talán
és mindegy meddig, de úgy igazán
máshogy érzem ha Te fogod meg kezem
és ez egyszerűen csak jó hogy vagy velem
némi szórt emlék csupán homály töredék
ismeretlen világ álom szövedék
hol lesz sok az is mi nem is olyan jó
nem csodákat ígérek arra nincs is szó
mondom majd hallgatod, szavaid hallom én
és egy dal nekünk szól majd a végén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése