nem értesz, kedvesem? nem érted, mit miért mondok, mit miért teszek, mit miért gondolok. nem tudsz megfejteni. úgy teszel mint aki bennem, mindent tökéletesnek lát és némán elfogad. de nem tudsz hinni bennem, sem nekem. nem tudod a kódolt mosolyomat elkapni. nem ismered a rejtett szívdobbanásaimat. nem veszed észre a felhúzott szemöldökömet. nem érzed az apró heget a tenyeremben, ami ma délután egy papír mappától került oda. nem érzed a ritmusomat. nem érzed a hangom árnyalatait. nem hallod a sóhajtásomat. a nevetéseim közti különbségeket.
volt, amikor értettél? amikor akartál érteni? amikor engem akartál és azért mert én én vagyok? amikor mindezt kimondhattam, leírhattam, elküldhettem neked és te értettél? mikor tűnnek el az emberekből az érzelmek? mikor döntünk úgy, hogy hagyjuk őket kifolyni magunkból? hogy hogy elfelejtjük észrevenni amink megvan és másban kezdjük el keresni? vagy ez az egész olyan, mint a lecsavart kupakkal elöl hagyott körömlakklemosó?
lehet olyan, amikor értesz majd? amikor nem pillanat töredékére lesütött szemmel fogok erősnek látszani és kibámulni a világ ablakán, ha beszélek veled? amikor majd véletlenül egymás szemébe nézünk? és össze csillan még? megérzed, amikor majd véletlenül rajta felejtem egy pillanatra a kezem a kezeden? esetleg te a tiédet az enyémen? amikor majd veszek egy nagy levegőt, és elmondom meghallod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése