Az oldalt utólagos engedélyemmel bárki látogathatja, de figyelem!

Mindez csak saját felelősségre.

Az esetleges kockázatot a nyilvánosságra hozatallal magam részéről vállalom,

a mellékhatások elkerülhetetlenek.

faire l'amour


tedd ha azt érzed, elég az hogy kell

én is úgy ahogy mindig nekem felel
az a belső hang, az a késztetés


az a mindent elsöprő édes mámoros

többet nem leszek mostantól másnapos
mégis a másnap is ugyanígy jön el…


ettől még nem leszel rossz ember
hiszen én is szeretlek a mindennel
ahogy ott állok a semmi közepén


azt nem tudom kit is szerethetnék
Én Benned hogyanis akarnék
de érezlek elveszve magamban


majd miként kitisztul minden

nevetve fáj már az ébredés

ott vagyok Veled de létezik az és


létidőkön átítélve


már csak elvétve emlékszem régi hitemre,
volt hogy egy angyal vigyázott életemre?
volt édes, meleg és biztonságos minden?
hittem, hogy a rossz az sehol sincsen…


akkor még hittem és az igazat nem féltem
benned akartam és szavakra csodát leltem
és elég volt az is mind ami épp ott maradt
a töredék és egy volt az ezer pillanat


nem ismertem, hallottam mit érzek bőrömön
szeretnek annyira, valakinek lehessek fényözön?
miért hazudik mindenki akkor is ha nem muszáj?
miből tudhatom, hogy jó és nekem is mindez kijár?


most jó lenne emlékezni a tudásra, mit útravalóul hoztam
az akarok lenni aki akkor voltam, mikor a mostanira vágytam
mert ez nem ugyanaz, megálmodott világ az csak otthon van

miért van hogy ebben a szív és érzés máshogy dobban?


itt csak lélegeznem kell, magamba szívni azt is mit nem lehet
elrakni magamba a mesterműnek nem nevezhető képeket
megtenni, mert azt gondoljuk, a szép az rögtön kell
de egy semmiség is tud lenni mi az egekig emel...


visszafelé...


Halva kezdem az első pillanatban. Vagy épp ekkor érkezem meg újjászületésem helyszínére? De mindenképp valami végérvényesen megváltozik ott, abban a pillanatban, miként mozdulatlan testembe észrevétlen szökik az erő, míg nem arra eszmélek, szabadon mozog mindenem és kikelhetek a koporsó börtönömből, ahonnan indulok, végre elindulok az oly sokat emlegetett a jól ismertnek vélt fény felé.

Így öregként felébredve megannyi gondolat hajnalán (a hosszú és tartalmas életem előtt) nap, mint nap jobban érzem magam. Egyre kevesebbet fáj, és egyre többen vesznek körül. Ismeretlen fogalom tud lenni az örök egyedüllétben is a magány. Majd miután túl egészséges lettem, egy nap kirúgnak az öregek otthonából. A kaland most kezdődik az úton, ahol egy pillanatra hazaértem az egyre szépülő, takaros házamba és talán ez jó, mert évekig élek gondtalan nyugdíjasként és betakarítom a terméssel a lejáró öregségi biztosít...ásokat.

Ezután, amikor dolgozni kezdek, mint egy hobbyként, a már meglévő egzisztenciámmal az első napon arany karórát és egy szemekbe könnyet csaló virágcsokrot kapok a főnökömtől. És negyven-, ötven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb és szebb leszek. Élni tudni kell! És boldog vagyok mindettől, a mindennapoktól, és mert ezalatt látom magam mellet a férfit, akivel a nem létezőt is elhiszem és igazán. Majd becsönget az ajtón a fiam is a családjával. És mondanám mindig is erre vágytam.

Mégsem tud körbeölelni a nyugalom, mert valami hajt és egyre kíváncsibb tekintettel rajonganak körbe a srácok is, míg végül vándor életre adom a fejem és folyton csak költözöm. Nem is érdemes a felcímkézett dobozokon túladni, melyek a praktikusság mellett rengeteg emléket és izgalmat rejtenek. Nem is értem már hogy van ez, de egyre több dolog akard, amire rácsodálkozom, ráadásul kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát. Magam is látom, van szépsége mindennek.

És ott a verandán találom magam, ahol a világ legfinomabb almáját majszolom és jönnek a gimnáziumi évek: szex, drog és rock&roll. A zenekar és magyarázkodások, édesanyám ősz hajszálai és ahogy tudtomon kívül is egyre fiatalodom, úgy válok gyerekesebbé, őszintébbé, nyitottabbá.

És becsöngettek, elkerülhetetlen az általános iskola, hol végtelen játéknak tűnik minden. Egyértelművé válik, hogy a létem, az egész egy nagy társasjáték csupán. Ahol a következő lépésben megszűnik létezni a felelősség súlya is.

Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri értem, hogy gondomat viseljék, törődjenek velem és cserébe végre csak mosolyogjak rájuk.

Aztán az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termál-wellness fürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszerviz.

És végül ott vagyok, ott leszek. A csúcsra érek, ott a dobogó legfelső fokán, egyedüli győztesként fejezem be… :))


keep in touch


...ha minden úgy lenne
hogy könnyen mehetne
az életünk a pillanat tengerbe veszne

és sosem éreznénk
amit meg sem élhetnénk
elfelejtenénk mit is szeretnénk

ott maradna mindig a lehetne
elérhetetlen csak folyton kellene
nem tudnák mi a jó vagy rossz vele...