ÜVEGGÖMB

Éjjel élni

Nappal aludni

Földön szállni

És Rád várni

Annyira jó!

Este ébredni

Fényben álmodni

Egekbe vágyni

Újra várni

Hinni, hogy jó

Árnyékban látszani

Valamit játszani

Színeset rajzolni

Igazán akarni

Ez így is jó?

Sötétben félni

Naptól menekülni

Mindig csak keresni

De sosem találni

Nem lehet jó…

Hát kezdjük újra!

ho gyis vagy i ga zán?

Fényességbe sosem lépő

Sötétben vágyakat zenélő
Elcserélt életképben élő nász…

Éjbe lopva bekacsintó
Félelmektől mosolyt bontó
Mindig kíváncsi, szerető láz

Minden pillanatban élő

Láthatatlan tűzzel égő

Önző csak az álmodozás

Erre- meg arra járó
Rengeteg vágyat váró
Tengernyi páros tánc …

Dessine-moi un mouton...

Valahol bennem mindig ott lobogtál

Észrevétlen lelkemnek meleget adtál

Ahogy most csak a puszta testeket látom

Formák közt van az elveszett világom

És szép is lehetne igazán mindez

De túl sokat akar, amit kérdez…

Az idegen, az ismert, az ismerős

Aki akarja, meri, félti és ijedős

Kinek nincs köze se szíve se mása

Ugyanaz a nap, csak körbe ér, hátha…

A Tejutak gomolygó vak csillagködében

Benned akarom álmodni tovább, de ébren

Érezni, ahogy elillan Tested forró fénycsóvája

Elfogadni mennyire más mindenkinek a világa