a kerék meg a mókus

nos, ma reggel emlékeztettél rá, hogy nemsokára ősz lesz és tél és én utálom a hideget, mert bejön a csukott ablakon, a kulcsra zárt ajtón, valahogy beszökik és érzem, érzem mindenhol, ott van a takaró, a kabát, a nadrág, a bőröm alatt, és a vacogás beleeszi magát a szívembe is, mígnem azon kapom magam, hogy körbezsong a karácsony, ami idén is ugyanolyan lesz mint eddig és azelőtt, meg sem említve az elfeledett névnapot és a ki nem mondott, feledésbe hagyott pillanatot az ágyszélén ülve. igen, pont ott.