visszatértem!
...csak egyszerűen. egyik reggel mintha álomból vagy kómából ébredtem volna fel. látszólag minden ugyanolyan volt és lehet csak az kellett hogy Benne legyen a Te hangod is? újra kaptam erőt és kitartást és igen, tudok hinni és nincs bennem kétség. újra erős vagyok és nem foglalkozom az előttem álló akadályokkal és kihívásokkal mert ha jönnek, hát jöjjenek, én vagyok az erősebb és sikerülni fog!
hangosak a nevetések és a könnyekért hálás vagyok
life must go on
ismét kinyitom az ablakom és ha akar, csak bámuljon be a nagyvilág. nem zavar, nem bánt, tudom, hogy csak ők is azt szeretnék, érezni amit én, mert én éppen jó helyen vagyok. és csak kevesen... ahol lennem kell. és ezen az úton szeretnék tovább menni. néha elfáradni,megpihenni, elesni, felállni. és ha csak arról szól az élet hogy a folyamatos baklövéseink színesítsék meg, akkor arról. még rengeteg lesz ezután is.
budapest?
nincsenek illúzióim. budapestet összenyomja a magány, a pára, a füledtség,a nyár amit csak sóvárogva vártak, de elfelejtették hogy várták mire megérkezett, benne van a levegőjében az emberek gyűlölete és kétségbeesése. budapest forróságba rekedt hideg és sötét. csillogó, elkápráztat, megszédít és mikor este átvillamosozom a margit hídon,vagy elég csak átsátállnom előtte, máris otthon-érzést ad. már ez is? hogy lehet mégis? budapest. itt már gyakran annyira fáj, hogy egyszer még tényleg oda fogok jutni, mint valami forever alone, hogy veszek jobb esetben csak egy buszjegyet míg nem érkezem igazán haza.haza, a velencei tó illatához. ahhoz a biztosnságosnak hitt kis mocsaras felleghez, az elveszett gyermeki énemhez. minden nélkül elég hogy ott vannak a régi barátok. egy fesztivál hangulat. egyetlen éjszakába zárva egy ölelés. jump, jump. fűben elterül a napfelkelte. és rövidebbnek érzed a hosszabbodó éjszakát. pillanatnyilag annyira édes-savanyú minden... de szeretem. így szeretem ahogy van. ebben látom a szépet és az érzést ami kell. így szeretlek ahogy vagy! ezzel együtt. és ebben szeretek egyedül lenni és gyűlölöm az egyedüllétet. vagyok és nem vagyok. jó és gonosz. szeretek és nem szeretek. viszont cukrot köszönöm nem kérek a kávémhoz, az úgy jó, ha marad csak a tiszta íz élvezete
