Release me

nem játszik a fekete
a fehér sem a színe
ha ott állsz majd mellette
egy színes csík kezdete...

de nem elég az idő
még pár lap a kifestő
vízfesték meg a felhő
csak ne essen az eső

miért nincsen kimenő
rózsaszín szerető
hullám szelídítő
éjféli keringő

nincs már elég idő
tovább megy a felhő
sosem lesz még késő
csak kell a pihenő!

hagyni hogy utolérjenek

az egyik nap ahogy ültem a  kávéscsészémmel a kezemben és meredtem a vörös szőnyeg sarkában ki az ablak irányába, mintha nem lenne behúzva a függöny - és néztem a telefonomat, amelyhez hozzá érni nem mertem, majd miután felemeltem mégis visszahelyeztem a terítő sarkára,. minden mozdulatomban tétlen maradtam. kicsit nem kaptam levegőt. rájöttem mindenre újra és megint és ugyanúgy, de másképp.
IGEN

nem lehet véletlen hogy ennyire kitartóan és tisztán és visszatérsz és hogy ez igaz?! És lényegében én miért is szeretnék küzdeni ellene(d)? és el kezdtem hinni is hogy nem mese. vagy lehet hogy az, de kell lennie olyannak hogy az én mesém. olyannak ami rólam szól és a forgatókönyv jelen átiratában Rólad.érdekes jelenség azzal szembesülni, mintha már előttem lennél egy lépéssel tudatom alatt is...

nagy levegőt vettem, és hatalmas mosollyal vártam. vártalak. megérkeztem és kész vagyok. megadom magam. van amivel szemben értelmetlen és lehetetlenség... és Te nagyon jól tudtad, mert Benned is megvan és már előtte megvolt, amikor én még nem is tudtam róla az ami erősebb lett szavak nélkül és szemben. eltelt ez a több, mint fél év. eltelt az a bizonyos, ami cseppenként telített el. 

lassan 28 leszek. hát mondjuk ki, mert csak történne hamarabb, minthogy most eszmélnék a mondat végén. valahogy ez már kezd felelősség teljes lenni. lehet jó nagy a szám, hogy a kor nem számít, de mégis, valahol számít hogy ez az egész idő milyen tartalommal is telik el és ami ott áll azon túl. az a szemtelenül fiatal lány, aki igazából egy nő, több mint amit a 22 éves látszat kelt. nem akarom elfelejteni a tényt, hogy csak egy életünk van. és ez az élet arra hivatott, hogy merjünk álmodni és én az álmokon túl is boldog szeretnék lenni! és  mitől a boldog vagy boldogtalan? ma kell mert tudom holnap vagy után lesz egy nap, amikor nem már nem lehet! pontosan tudom. és ámulok is, mert létezik egy másik álom, amelyben Te álmodsz... és engem. nem akarom összetörni, sem eltépni. túlságosan félem ahhoz. de nem akarom később, majd abban a pillanatban azt érezni, hogy azt a kevés időt is  hiábavalóságokra vesztegettem el. vagy nem mertem kockáztatni, vagy nem mertem szeretni csupán nevetségesen racionális dolgokra hivatkozva