nem tudod hol kell megállni és visszafordulni.
csak mész és nincs félelem
nincs gumifal ami visszalökne
hogy vigyázz!
és nem is kell és ez jó
akkor.
és hiába észleled a realitást, szabad vagy
van erő mi hiábavaló
ha nem lehet más nézetekre erőltetni önmagunkat.
bár nem is biztos, hogy jó gumifal nélkül.
mert jön a határ
és a megszokott ami védelmet nyújt
annyira, hogy már annak se mész a közelébe
mert annyira középen jársz.
egy álomba ébredtem ma reggel.
ma reggel is?
vagy végre isten hozott az emberek valóságában.
a statikusság hidegségébe öltözve,a földre raktam lábaimat,
majd elindult a nap
és csak én akartam maradni...
frusztráció a szürke láthatáron
elfáradtam
és hogy még mindig hiszek az új nap tisztaságában?
azt néha magam sem tudom.
de a mesékben már csak arra vagyok kíváncsi
hogy mi történik a boldogan éltek amíg meg nem után
