Sohaország

olyan furcsa hogy szeretünk aludni
és mennyire jó a paplan alatt mélyedni
külön világba burkolva, repülve eszmélni
hol annyit tudunk a mindenből észrevenni
épp mikor lefekszünk, máris fel kell kelni...

felhőfutás

felszállni csak engedéllyel
bérlettel vagy menetjeggyel
kedvezménnyel érvényessel
lehetne...

de kell repülni, kockáztatni
másoknál is magasabbra szállni
merni nem csak csodákra várni
kellene...

félni csupán szárnyak nélkül
mikor zuhanunk legvégül
akkor ott már védtelenül
lebegve...

elévült az utasbiztosítás
fentről nézve minden olyan más
már felfelé visz a zuhanás
ő vele...

in the mirror

ebből is színek nélkül csak látszatra
de már nem kérek köszönöm másnapra
nem baj csak ne álljál mint aki készen
pedig sehogy sem, nemhogy egészen

hol kinyílik egy ajtó ott bezár egy ablak
mégis adjunk hálát annak a pillanatnak
ahol be tudtál nézni és észre vettél
az ürességen kívül mást is éreztél

mert a legtöbb épp kinyit, fent van akkor
majd becsuk és lent van attól a pillanattól
felvillan, rémlik, láttad, ez az mi körbejár
de ha félsz, akkor más rád mégsem vár

kéz a kézben

csak 5 percet adjál majd a tied vagyok
és azután ígérem végleg itt maradok
ennyi kell, hogy együtt kezdhessük el
a többit nem tudom hogy mondjam el

még nem érted azt milyen jó, hogy vagy
egy mosoly mikor benned nyomot hagy
egy pillanat és máshogy jön a következő
és mindez minek is köszönhető...

csak a kezembe adtad és nem szóltál
mire is lesz jó majd és meg sem vártál
hogy találgassam, vagy megkérdezzem
csak hagytad, nagy szemekkel nézzem

ha kinyitom tenyerem, olyan mint máskor
jó és maradhatok is, bár lehetnék bárhol
azelőtt más volt és talán még úgy is lehet
de a lehetőség ritka, így köszönöm Neked