Az oldalt utólagos engedélyemmel bárki látogathatja, de figyelem!

Mindez csak saját felelősségre.

Az esetleges kockázatot a nyilvánosságra hozatallal magam részéről vállalom,

a mellékhatások elkerülhetetlenek.

eat me, love me, never live me


Talán jó és lenni, majd elképzelni néha

Hogy jó volna, ha nem lenne minden csak forma

Ha agyban lehetne élni meg azt a képet

Mitől még láthatnánk azt a megannyi szépet


De örülök, hogy nem lehet, hogy csak mégsézd le

Mert nekem az is kell, mi másnak már azért se

Érezni akarom a bizonyos látszatot

Az érdesszürke és kócoshajas másnapot


Ahol egy elképzelt csókkal ébred az érzés

Amiben annyira és túl sok lesz a kérdés

Mégis szép és igazán Benned az ébredés

Remeg a félelem, hogy kel az élvezet és


Nem kell, hogy kimond, bennem ki az kit megláttál

Titok abban rejlik, hogy annyira kívántál

Majd szűnni látszik az eltűnt nyomok nélkül

Miként a narancsfelhők mögött vörös szürkül


Csak legyünk álmok a fejben az sehogy sem fáj

Egy pillanat és törölt, nyoma sincs az a file

Kapcsolj ki hát és le és most mindent és gyorsan

Ami jó és marad az sötétben is ott van


Nem csak az adott kapott virtuális térben

Akarok maradni még és igazán ébren

De az éter olyan, mint egy rejtélyes gyógyszer.

Hiába kérem, bűn nélkül sem oldozhatsz fel